Lelki Percek Hangácsi Ágnes tanárnővel január 17- én
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A mai napon Szalézi Szent Ferencről hoztam egy igaz történetet.
Szalézi Szent Ferenc francia püspök volt, s mintegy 400 évvel ezelőtt élt. Történt egyszer, hogy egy faluban poroszkált a lován. A faluban találkozott egy paraszttal, aki így köszöntötte:
-Adjon Isten püspök úr! Mondanom kell önnek valamit. Én úgy imádkozom, hogy közben semmi másra nem gondolok.
-Hát ez igazán nagyszerű! – válaszolta Ferenc. – Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki erre képes lett volna. Szeretnélek ezért megjutalmazni. Ide figyelj! Ha az egész Miatyánkot el tudod úgy imádkozni, hogy közben nem gondolsz semmi másra, én neked adom ezt a szép lovat!
Igen megörült ennek a paraszt és máris elkezdett imádkozni:
„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod..”
-A nyerget is megkapom, vagy csak a lovat? – kérdezte meg közben váratlanul. Ekkor a püspök elnevette magát és azt mondta:
– Sajnos sem a lovat, sem a nyerget nem kaphatod meg!
A paraszt belátta, hogy mindent elveszített. Még ezt az egészen rövid imát sem tudta elmondani anélkül, hogy figyelme el ne terelődött volna.
A történet hallatán biztos sokan elmosolyodtunk, pedig biztos sokunkkal megtörtént már, hogy elkalandoztak a gondolataink imádkozás közben.
A nap szinte minden percében rengeteg zavaró, külső tényező bombáz minket. Imádkozás közben is bármi lehet, ami eltereli a gondolatainkat: az óra ketyegése, egy autó dudálása, vagy csak az a fura dolog jár az eszünkben, amit a barátunk mesélt az egyik osztálytársunkról.
Nehéz csak Istenre irányítani figyelmünket, és teljes mértékben ott lenni az imádság közben. Ezek az elterelések azonban néha egyáltalán nem „elterelések”: ezek Istentől jövő gondolatok, melyek lelki hasznunkra irányulnak.
Szent Teréz is írt a figyelem elterelődéséről.
“Én is sokszor elkalandozok, de amint ráeszmélek erre, imádkozom azokért az emberekért, akik elterelik gondolataimat. Ilyen módon learathatják annak hasznát, hogy elterelődött a figyelmem.”
Isten néha egy nehéz helyzetbe lévő barátra vagy családtagra vonja figyelmünket. Lehet, hogy szükségük van imáinkra vagy jótékonyságunkra. Ezáltal a figyelemelterelés jó irányba fordul, és ahelyett, hogy elszakítana minket Istentől, közelebb visz hozzá és isteni tervéhez.
Mindennek kulcsa az, hogy észre vedd, mikor azon kapod magad, hogy elkalandozik a figyelmed, vagy például kapsz egy Facebook-értesítést. Bizonyos esetekben Isten azt akarhatja, hogy imádkozz azért a személyért, vagy nyújtsd felé segítő jobbot.
Mikor legközelebb elkalandozik a figyelmed imádkozás közben, nyisd ki szívedet és lásd meg, mit akar közölni veled Isten abban a bizonyos pillanatban.
Végül pedig imádkozzuk el közösen azt az imát, amit az Úr tanított nekünk!
Lovat nem, de még nyerget sem tudok adni azoknak, akik figyelme nem kalandozik el az imádkozás közben, viszont hiszem az, hogy a Jóisten meghálálja azt az időt amit imával töltünk.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben,
úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
és ne vígy minket a kísértésbe
de szabadíts meg a gonosztól.
Mert tied az ország,
a hatalom és a dicsőség mindörökkön öröké.
Amen.
