Lelki Percek 2023. november 13–án Hangácsi Ágnes tanárnővel
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
November 11-én, szombaton volt Szent Márton püspök emléknapja.
Márton Pannóniában született 316 táján és 397-ben halt meg.
A legismertebb róla szóló történet szerint, amikor Márton még római katonatiszt volt és lovon közeledett a lova egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért. Mártonnál azonban nem volt semmi, ezért ezt mondta: „Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!” Azzal fogta széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak. Még aznap éjjel álmában megjelent neki Krisztus, vállán a fél köpennyel.
Márton nem sokkal ezután megkeresztelkedett és leszerelt. Hazatérve megtérítette édesanyját, majd remeteéletet kezdett.
371-ben püspökké választották, viszont ő azután is szerzetesi egyszerűségben élt.
A legenda szerint Szent Márton nem akart püspök lenni, ezért a pápai követ elöl a libák óljába bújt, de azok hangos gágogásukkal elárulták, így kénytelen volt elfogadni a megbízást. Ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb ábrázoláson lúddal látható. Egészen haláláig püspökként is folytatta fontos hittérítő munkáját. 397. november 8-án halt meg.
Márton tisztelete halála után is tovább élt, hiszen már életében is legendák keringtek jóságáról és tisztességéről. Halála után szentté avatták. Franciaországban az egyik legismertebb keresztény pap lett. Szent István királyunk a pogány Koppány elleni harcban az ő támogatását kérte, és a győzelem után a magyar királyok patrónusa lett.
De mit vigyünk át ezekből a legendákból az életünkbe, mindennapjainkba? Tehetnénk fel jogosan a kérdést!
Szent Márton a felebaráti szeretetre tanít minket. Fél köpenyét a szegény, fázó koldusnak adta. Észrevette a másik embert, látta annak mire van a legnagyobb szüksége és azt adta neki. Egyszerűnek tűnik ugye? Mégis az egyik legnehezebb dolog! Felismerni a másik embert a koldusban, az undok szomszédban, az idegesítő osztálytársban, a mogorva eladóban, az idegeinken táncoló gyerekeinkben. Felismerni az embert és érzékelni valódi szükségletét: hogy meleg ruhára, ételre, jó szóra, ölelésre, figyelemre van-e a legnagyobb szüksége? Felismerni azt is, hogy van miből adni, hiszen egy köpeny bőven elegendő, hogy egyikünk se fázzon. Adhatok az időmből, erőmből, türelmemből, mosolyomból, a tízóraimból, úgy hogy maradjon nekem is, de másnak is jusson. Mindez nem könnyű! Mártonnak viszont sikerült! Nyomába tudunk lépni?
Te ma kinek adod oda a fél köpenyedet?
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek örömökben bővelkedő, szép hetet!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
