Kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja
Iskolarádión keresztül emlékeztünk meg e szomorú történelmi eseményről 2023. február 24 – én Gergely Ferenc tanár úrral, valamint a 8.c és a 10.a osztály néhány tanulójával.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves Tanárok! Kedves Diáktársak!
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata rendelte el. Ennek értelmében minden év február 25-én megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól az oktatási intézményekben.
Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. Kovács Béla csak 1955-ben térhetett haza, ám megérkezése után még körülbelül egy évet raboskodott különböző börtönökben. Egy ideig itt, Jászberényben tartották fogva.
A politikus letartóztatása és fogva tartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte. Kovács Béla típuspéldája lett a pártállami rezsim áldozataiként számontartott embereknek.
A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.
Most néhány idézettel szeretnénk bemutatni a kommunista rendszerek legfőbb jellemzőit:
„A történelem tanúsítja a tényt, hogy az utópisztikus ideálok és dogmák, melyek azt állítják, hogy ismerik a Jót és a Rosszat, évszázadokon át intoleranciához, vallási üldözéshez és totális diktatúrákhoz vezettek. Az ilyen ideálok támogatói a fáradt formulát visszhangozták a téma számos különböző variációjában: “Az Abszolút Jó nevében boldog emberré teszünk téged. Amennyiben ezt elutasítod, akkor viszont sajnos el kell, hogy töröljünk.”
„A kommunizmus két nagy ellensége a valóság és az igazság. Ezekkel soha, sehol nem bírta és nem bírja felvenni a harcot, előttük mindig kapitulál.”
„A kommunisták minden pillanatban hajlandóak feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek egy nagy csalást és hazugságot: a Kommunizmust.”
„A halál olyan, mint a kommunizmus. Ha már elértük, minden gondunk-bajunk megszűnik – csak a hozzá vezető út elviselhetetlen.”
„A kommunizmus évtizedei minden belső tiltakozásunk ellenére igen mély nyomot hagytak a gondolkodásunkban. A gyászos korszak után ma már megelégszünk bizonyos klisékkel, sémákkal, a szabadság, demokrácia díszleteivel. Sok van még hátra, amíg kikecmergünk az örökség szorításából.”
„A történelem nem más, mint azok tétlensége, akik cselekedhettek volna, azok közömbössége, akiknek pedig tudniuk kellett volna, és az igazság hangjának némasága olyankor, amikor pedig a leghangosabban kellett volna szólnia – ezek teszik lehetővé a gonosznak, hogy győzedelmeskedhessen.”
Kérem, mondjunk el közösen egy Miatyánk imádságot, ezzel emlékezve a kommunizmus minden áldozatára!
