Lelki percek 2023. január 30 – án  Forgácsné Benedek Zsuzsanna tanárnővel

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

„Légy vidám, és tedd a jót, a verebeket meg hagyd csiripelni!”

Ez a mondás Bosco Szent Jánostól vagy közismertebb nevén Don Bosco-tól származik.

Ő ennek a hétnek a szentje. Bosco János 1815. augusztus 16-án született egy olaszországi kis faluban, szegény parasztcsaládban. Édesapja korán meghalt, édesanyja nevelte őt, és két testvérét nagyon fáradságos munkával. A fiatal fiú már kora gyermekkorától kezdve sokat imádkozott. Néha azt álmodta, hogy a jó Isten beszél hozzá.

Egyszer, amikor 9 éves volt, azt álmodta, hogy éppen verekedőket próbál szétválasztani. Amikor látta, hogy nem sikerül, akkor pofonokkal próbálta megállítani őket. Ekkor álmában megjelent neki Jézus, és azt mondta neki, hogy ez kedvességgel és szeretettel fog sikerülni. Majd Jézus mellett megjelent neki a Szűzanya is, aki azt mondta, hogy fogja meg a pásztorbotját, és terelje a nyájat. Ezek után álmában a két verekedő fiú helyén farkasok lettek, majd ezek hirtelen bárányokká változtak.

Az álom hatására már egészen korán megfogalmazódott benne az a gondolat, hogy neki valamit tennie kell a fiatalokkal, segítenie kell azokon a gyerekeken, akik ott vannak körülötte. Tízéves korától fáradságos munkával kártya-és bűvésztrükköket sajátított el, még kötélen járni is magtanult, hogy a kortársait szórakoztatni tudja. Felismerte, hogy szelídséggel és szeretettel kell a barátságukat megnyernie. Vidám társaságot alapított, amibe összegyűjtötte a környék fiataljait, azokat a gyermekeket és serdülőket, akiknek nem igazán volt jövőjük. A fiatalok vágytak arra, hogy a közelében lehessenek, mert mellette olyan örömöt és békét éreztek, amelyet egész addigi életükben még soha. Örültek Bosco János barátságának. Azonban ennek a barátságnak ára volt: csak az maradhatott a barátja, aki jó és erényes, másokkal szemben tisztelettel, kedvesen viselkedő tudott maradni. A jóság és ez az erényesség kovácsolta össze a barátságot, és a baráti közösséget.

Ezek után megfogalmazódott benne a gondolat, hogy pap szeretne lenni.

Ebben a szándékában támogatta őt édesanyja, de segítették őt lelki atyái is. Példaképe a 100 évvel korábban élt Néri Szent Fülöp volt, aki Rómában élt, és szintén gyermekek nevelésével foglalkozott.

Don Bosco életrevalóságra nevelte a gyerekeket, testi és lelki értelemben egyaránt. Azt mondta nekik: „Járjatok a földön, lakjatok az égben! Ha a szeretet irányít, megtalálod minden számításodat!”

Azt tanította a gyermekeknek, hogy az embert a test és a lélek teszi egésszé. Ha valamelyik részt elhanyagoljuk vagy háttérbe szorítjuk, az egész válik beteggé. Ennek a testi-lelki egész-ségnek a megtalálása nem könnyű feladat. Ezért és ehhez kell megtalálni az imádságban rejlő erőt.

Bosco Szent János 1841 júniusában szentelődött pappá, elindult tehát azon az úton, amire Krisztus hívta. Papként is mindig fontos volt neki, hogy a gyermekek közelében legyen.

Később, XI. Pius pápa Don Bosconak és az ő követőinek egy szerzetes rendet alapított, a szaléziak társaságát. Ennek a rendnek a célja pontosan az, hogy összegyűjtse, nevelje a fiatalokat. Hitvallásuk is ez:

Vegyék észre a gyermekek és a barátaink, hogy szeretjük őket!

Ennél a gondolatnál egy kis játékra buzdítalak Benneteket!

Jelölj ki a héten egy napot…lehet ez a mai nap is! 

Amikor majd hazatérsz az iskolából, és lesz időd kicsit elgondolkodni a napod alakulásáról, számold össze magadban, hogy a napod során hány ismerősödet, társadat, barátodat, családtagodat sikerült megnevettetned vagy csupán mosolyt , örömet csalni  az arcára! Mert nincs annál szívet derítőbb látvány, mint vidám arcot magad előtt látni…épp úgy, mint nincs annál szívet szorítóbb, mint síró gyermeket, szomorú embert látni. Kivéve, ha az örömtől vagy a meghatottságtól sír valaki…Próbáld hát ki ezt a kis játékot, s okozz vele saját magadnak is egy kis örömet!

Bosco János életét a legszegényebb fiataloknak ajánlotta fel, és Mária végig kísérte Jánost az útján.

Számunkra is ott van a Szűzanya. Nyújtja a segítő kezét.

Ne fáradjunk bele abba, hogy imádsággal kérjük az ő segítségét!

Don Bosco 72 éves korában a munkától kimerülve halt meg, 1888. január 31-én: ennek holnap lesz 135 éve már.

Száz évvel Bosco János halála után Szent II. János Pál pápa a fiatalok „Atyjának és Mesterének” hirdette ki őt.

Boldoggá avatták 1929. június 2-án, XI. Pius pápa  pedig szentté avatta őt 1934. április 1-jén.

Istenünk, ki Bosco Szent Jánost arra választottad, hogy atyja és tanítómestere legyen az ifjúságnak kérünk, add, hogy a szeretet tüzétől lángra gyúlva mi is keressük a lelkeket, és CSAK Neked szolgáljunk!

ÁMEN!