LELKI percek 2022. szeptember 12 – én Muhari Ferenc állandó diakónussal, hittanárral
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
(Iz 11, 1-3; Mt 1, 18-23)
Kedves Kollégák, kedves Diákok! Szeretettel köszöntök mindenkit a hétfő reggeli lelki percek alkalmával.
A ma reggeli gondolataimat szeptember 8-ához, Kisboldogasszony ünnepéhez szeretném kapcsolni, amikor a Szűzanya születésnapját ünnepeltük, a Megváltó anyját és a mi égi édesanyánkat is.
Tudjuk azt, hogy az Anyaszentegyház csupán három személy földi születésnapját ünnepli: Keresztelő Szent János, a Boldogságos Szűz Mária és az Úr Jézus Krisztus világra jöttét.
Kisboldogasszony ünnepén Istennek hálát adva megköszönjük azt az ajándékot, amit Mária személyében kaptunk, és az Ő személye által Jézus Krisztust.
És mi mit adhatnák Máriának, Jézus édesanyjának születésnapjára?
Egy történetet szeretnék nektek elmondani: Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott .
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
– Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
– Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
– Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
– Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! – válaszolt a Büszkeség, – itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
– Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
– Oh, Szeretet!- mondta a Bánat- én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
– Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
– Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
– Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
– Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
– Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
Úgy gondolom, hogy Máriát a szeretettel ajándékozzuk meg, ami nem pusztán mindig az imák mennyiségében mutatkozik meg, hanem inkább tettekben a szeretet által!
Az új tanévben hogyan tudnám szebbé és jobbá tenni a szeretet cselekedetei által az Istennel való kapcsolatomat?
Tudok-e odafordulni szeretettel Szüleimhez, Tanáraimhoz, Kollégáimhoz és Osztálytársaimhoz!
Az ünnepi alkalmak arra hívják fel a figyelmünket, hogy Isten a mi üdvösségünket munkálja napról napra az Ő szeretete által.
Mária teljes mértékben megtestesíti a Krisztusközpontú életet, tőle tanulva pedig nekünk is – keresztényeknek, Krisztuskövetőknek – ez az állapotbeli kötelességünk és végső soron hivatásunk.
Eljutni Krisztus csodálásától, Jézus személyes követéséig.
Ezek a gondolatok és a jó Isten áldása kísérje munkánkat a következő héten! Köszönöm a figyelmeteket! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
