Lelki Percek május 16-án Hangácsi Ágnes tanárnővel
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A mai napon Nepomuki Szent János emléknapja van.
A lelki percek első részében az ő életéről és vértanúságáról szeretnék egy pár szót mondani.
Nepomuki Szent János 1340 körül Csehországban született, szegény szülők gyermekeként. Párizsban tanult. 1380-ban szentelték pappá. Ezt követően Padovában jogot tanult. Ezután a prágai érsek helynöke lett. Mint egyházi méltóságot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége is őt választotta gyóntatójául. A király mindenhogy meg akarta tudni, hogy mit gyónt a felesége. János azonban nem volt hajlandó ezt elmondani, ezért a király megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. A hagyomány szerint, amikor a szent teste elmerült, öt csillag bukkant fel a vízből. Ezért is van, hogy sok esetben 5 csillaggal a feje körül ábrázolják.
A prágai székesegyházban temették el.
A molnárok, hajósok, halászok, a papság, a gyónási titok védőszentje. Az árvizek idején is őt hívják segítségül.
Nepomuki Szent Jánost magyar népünk szokta Jánoskának is hívni. Szobrai az egész ország területén láthatók, főleg hidak mellett, vizek szélén állnak.
Jászberényben 3 helyen is találkozhatunk Nepomuki Szent János szoborral. Az egyik a Zagyván átívelő Szent Imre herceg úti híd közelébe látható, a másik a Promenádnál lévő Rozália-kápolna melletti egyik szoborfülkében található, és van a Vasas-horgásztó partján is.
Végül egy kedves történettel zárnám a mai lelki perceket!
Volt egyszer egy kis szent. Évei boldogan és elégedetten teltek. Egyszer, amikor a kolostor konyhájában mosogatott, hirtelen megjelent előtte az angyal, és így szólt hozzá:
– Az Úr küldött és üzeni: ideje, hogy eljöjj! Hozzá a mennyei örökkévalóságban!
– Hálásan, köszönöm az Úrnak, hogy gondolt szerény személyemre, nagy megtiszteltetés ez nekem – válaszolta a kis szent.
– De hát látod, hegyekbe tornyosul itt a mosatlan edény, nem várhatna az a dolog az örökkévalósággal, amíg elkészülök a munkámmal?
Az angyal ránézett, angyalmódon, bölcsen és jóságosan, és csak ennyit mondott:
-Majd meglátom, mit tehetek érted…-és eltűnt. A kis szent újra nekilátott a mosogatásnak meg a többi házimunkának.
Egy napon, éppen a kolostor kertjében a kiskapájával az irdatlan gyomtömeget irtotta, amikor újra megjelent az angyal. Kapáját felemelve mutatott végig a gaztömegen a kis szent, és így szólt:
-Hát mondd, nincs rettenetes állapotba ez a kert? Nem várhatna az a dolog az örökkévalósággal még egy kicsit?
Az angyal elmosolyodott és eltűnt a szeme elől.
Kigyomlálta a kertet és kimeszelte a pajtát. Dolgosan teltek a napjai…
A kolostor kórházában éppen a súlyos betegeket ápolta. Amikor egy kiszáradt szájhoz emelte a poharat, az ágy másik oldalán megpillantotta az angyalt. Némán, részvétért esedező mozdulattal mutatott a betegágyak végtelen sorára. Az angyal, ezúttal szó nélkül, eltűnt.
De ezen az estén, amikor a kis szent végre feljutott a hűvös, kopár cellájába és lerogyott a kemény ágyára, elgondolkodott, hogy milyen régóta halogatja ő már ezt a dolgot az örökkévalósággal. Hirtelen rettenetesen öregnek és fáradtnak érezte magát és felsóhajtott:
-Óh, Uram, ha csak még egyetlenegyszer elküldenéd hozzám azt az angyalt, bizony most nagyon szívesen fogadnám!
Még ki sem mondta az utolsó szót és lám, már ott is volt az angyal.
-Ha netán még mindig lehetséges lenne, hogy magaddal vinnél a mennyek országába, most nagyon boldogan veled tartanék…
Az angyal ránézett, angyalmódon, bölcsen és jóságosan, és csak ennyit mondott:
-Hát mit gondolsz, hol voltál egész idő alatt?!
Albert Schweitzer nyomán
Mindenkinek nagyon szép hetet kívánok!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
