Posztolj verset, NBA! 2022.
„és én sem hinném el talán,
ha nem tenéked mondanám.”
(József Attila: Flórának)
A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Országszerte minden évben felolvasóesteket tartanak, könyvbemutatókat és mindenféle irodalommal, költészettel kapcsolatos programokon vehetünk részt…
Ámde egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy országos kezdeményezés költészet napja alkalmából, amikor mindenkinek és bárkinek megadatott, hogy versekkel tűzdelje tele a közterületeket. A néhány éve indult „kultgerilla ünnep” hamar sikeres lett Magyarországon innen és több határon túl. Mint irodalomkedvelő, mit is tehettem volna, mint csatlakozni egy ilyen fiatalos, újszerű, modern, izgalmas felhíváshoz?
Végre nagyboldogos pályafutásom alatt is lehetőségem lett posztolást szervezni. Az elmúlt 2 évben ugyanis csak otthon tudtunk részt venni, hiszen a karantén nem kedvezett a „Posztolj verset az utcára!”-mozgalomnak.
Meghívásom alapja jelen esetben nem a jeles érdemjegy ígérete volt, mind inkább az irodalomszeretet. Maroknyi vershadseregemmel elmondhatom, sikeresen bevettük a városban kihelyezett fa paravánokat. Ezúton köszönjük a városnak, hogy sok felületet biztosított nekünk akarva akaratlanul! Bár egyes helyeken már volt, hogy megelőztek minket, ez sem állíthatott meg bennünket!
Vallomással is tartozunk: kultúr-csínytevésünknek áldozatául esett ugyanis néhány pad, híd, üres mozis plakáthely és járda – ezek miatt utólag kérünk elnézést az érintettektől. Becsületünkre és a mozgalom mellett szóljon, hogy a könyvesbolti néni arca felderült, mikor megkértük, hadd függesszünk ki a kirakatba egy-egy verset.
Magánszemélyként rendszeresen posztolok verset, ez rendben van – vannak ettől meredekebb szenvedélyei is az embereknek. De hogy pedagógiailag miért töltekezek belőle?…
Mint minden iskolai műsornak, rendezvénynek igazán a próbák, az előkészületek a legjobb lelki táplálék-kiegészítői. Jelen esetben a versek olvasása: kitalálni, melyiket hozzam magammal, melyik sort, sorokat, versszakokat válasszam ki a nagyvilágnak, amit szeretnék megmutatni a költészetből. Nagy kérdés, hozzak-e saját verset? Vagy melyek azok a szavak, amikkel hatni lehet a járó-kelőkre, hogy megtörjem kicsit a monoton menetelésüket az utcán.
Nem utolsósorban látni a diákjaimon, hogy teljes szívvel-lélekkel odateszik magukat az „megmérettetés” előtt, s a készület gyümölcsét együtt fogyaszthatjuk: sétálunk, beszélgetünk, verseket olvasunk. …és elviseljük (és élvezzük), hogy kicsit bolondnak néznek minket, hogy paravánok és plakátok előtt celluxszal és ollóval harcolunk, és a járdára is verseket maszatolunk.
A csatolt videó a jászberényi kulturális területfoglaló posztjainkat foglalja össze. Remélem, sokan találkoztak velük, megálltak egy pillanatra olvasni – és gondolatban vittek haza belőlük (ha nem is tépték le).
Jövőre remélem, újra és kibővült csapattal vághatunk neki Jászberény utcáinak, a 100%-os öröm és irodalom céljából. Addig is olvassatok verseket!
#posztoljversetNBA #JA117 #azirodalommenő
Lajkó Anita
