Lelki Percek március 21- én Toldiné Varga Viktória tanárnővel
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Sokat gondolkodtam, hogy milyen lelki útravalót adhatnék nektek ezen a héten. Több olyan írást is találtam, ami tetszett, de végül emellett az igencsak aktuális történet mellett döntöttem:
Mire figyelsz?
Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával.
A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon.
Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián:
– Hallok egy tücsköt.
– Az nem lehet- mondta a barátja. – Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
– Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt – mondta az indián.
– Ez őrültség – mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett:
– Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
– Nem- válaszolt a bennszülött. -Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
– Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban – hitetlenkedett tovább a barátja.
– Nem, nem lehetetlen. Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat. Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
– Látod már, hogy mire gondoltam? Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra. Segíts mindenkin, önzetlenül!
Egyik este, akár a többi napon, a kicsi árva lányka az utcasarkon állt és pénzt koldult, vagy bármi más egyebet, amivel az emberek megszánják. A kislány ócska ruhát viselt, piszkos volt és kócos a haja. Egy gazdag ember sétált el a kislány mellett, anélkül, hogy pillantásra méltatta volna. De amikor hazaért drága otthonába, boldog és jómódban élő családjához, gazdagon terített asztalhoz, vissza-visszatértek gondolatai a kislányhoz. Nagyon megharagudott Istenre, amiért engedi, hogy ilyen körülmények között éljenek emberek. Szemrehányást is tett Istennek, mondván:
“Hogy engeded meg, hogy ez történjen? Miért nem teszel valamit, hogy segíts ezen a kislányon?”
Aztán lénye legmélyéről meghallotta Isten válaszát:
“Már tettem! Megteremtettelek Téged!”
Segíts a bajbajutottaknak, amikor csak teheted, amivel csak tudsz.
Adni sokszor nagyobb öröm, mint kapni…
Azt gondolom, hogy már nagyon sokan értitek, hogy miért ezt a történetet választottam a számtalan lehetőség közül. Napjainkban egyre többen vannak, akik segítségre szorulnak nemcsak anyagi, hanem lelki értelemben is. Járjatok Ti is nyitott szemmel és füllel, hogy mint az indián férfi, Ti is meghalljátok azokat, akik segítséget kérnek.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kollégámnak és diáknak jó munkát, örömökben gazdag hetet!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
