Lelki Percek február 21- én Muhariné Mészáros Katalin igazgatóhelyettessel

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szép hétfő reggelt kívánok mindenkinek!

A mai lelki percekben a tegnap elhangzott zsoltár, és az evangélium néhány gondolatára szeretném irányítani a figyelmeteket:

A zsoltárban azt hallottuk, hogy „…szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket”, az evangéliumban pedig Jézus a következőképpen szól:

„Szeressétek ellenségeiteket… Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak… Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (Lk 6, 27-38)

Nagyon egyszerű, ugyanakkor a legnehezebb kérés, mondhatnám parancs hangzik el Jézustól: legyünk szeretettel mindenki iránt. Még az ellenségeinket is szeressük! Micsoda?? Azt már azért mégsem! – válaszolnák sokan erre a felszólításra. Pedig a kereszténységnek, vagyis a Krisztuskövető magatartásnak éppen ez a lényege: a szeretet.

Mi nem látjuk, mi zajlik a másik emberben, nem ismerjük őt egészen. Erre csak Isten képes, csak ő ismer minket igazán. Az ember azt nézi, ami látszik, az Úr viszont a szívet is látja. 

Egy történet szerint: Egy középkorú hölgy érkezett a repülőtéri váróba. Mivel több órája volt még gépe indulásáig, vett egy csomag süteményt, keresett magának egy ülőhelyet és elővette a könyvét. Egyre jobban belemerült az olvasásba, ám egyszer csak feltűnt neki, hogy a mellette ülő férfi pofátlan módon belenyúl a kettőjük közt lévő süteményes zacskóba, majd vesz belőle néhány darabot.

A hölgy próbált úgy tenni, mintha nem venné észre a történteket, de nehezen tudta visszafogni magát. „Hogy képzeli ez, hogy szó nélkül vesz a sütimből? Ha nem lennék ilyen jólelkű, már rég kiszúrtam volna a szemét.” – gondolta ingerülten. Feszültsége egyre csak fokozódott, mert mindig, miután kivett egy sütit a zacskóból, a férfi szintén ugyanezt tette, egészen addig, míg már csak egyetlen süti maradt.

A hölgy feszült kíváncsisággal várta, most mi fog következni. Ekkor a férfi elmosolyodott, majd kettétörte a süteményt és az egyik felét a hölgynek nyújtotta, miközben a másikat elkezdte rágcsálni. „Ez igen… ennek az embernek aztán van bőr a képén!” – gondolta ingerülten az asszony, miközben kikapta a férfi kezéből a fél süteményt.

Idejét sem tudta, mikor húzta fel magát ennyire valakin, és amikor a hangosbemondó az ő járatának utasait szólította, megkönnyebbülten indult el a beszállókapuhoz. Szó nélkül, vissza se nézve hagyta ott a süteménytolvajt.

Miután felszállt a repülőre és elhelyezkedett az ülésben, már kicsit megnyugodva elhatározta, hogy befejezi a könyvét az út alatt. Ahogy a táskájába nyúlt, megdöbbenve vette észre, hogy süteményes zacskója bontatlanul ott lapul a cuccai között.

„Ha az enyém itt van, akkor a másik zacskó a férfié volt, és ő csak barátságosan megosztotta velem.” – hasított belé a felismerés. De már késő volt bocsánatot kérni. Nem a mellette ülő férfi, hanem ő maga volt a hálátlan és szemtelen süteménytolvaj.

Bizony!

Amikor ítélkezünk, különbnek tartjuk magunkat azoknál, akik felett ítéletet mondunk. Azt hallottuk, ne mondjunk ítéletet senki felett.

A Szentírás azonban nem csak azt mondja, mit NE tegyünk, hanem azt is megmutatja, hogyan cselekedjünk.  A legjobb példa maga Jézus, az ő szavai és tettei.

„Ne fizessetek a rosszért rosszal, se a szidalomért szidalommal. Mondjatok inkább áldást, mert arra kaptatok meghívást” – hangzik Péter apostol első levelében is. (1 Pét 3,9)

Jót mondani a mellettünk élő emberről, jót mondani neki, sokszor nem egyszerű. Különösen, ha neheztelünk rá valamiért. De nem is lehetetlen! Ez sokszor attól függ, hogy mire figyelünk. Ha állandóan árgus szemekkel figyeled a körülötted élők minden szavát, mozdulatát, biztos, hogy találsz kivetnivalót bennük. A családokban, közösségekben ez okozza a legtöbb békétlenséget. Nem kell minden hibát, tévedést észrevenni, és azonnal szóvá tenni! Lehetsz nagyvonalú is ezen a téren. Mi lenne, ha ilyenkor csendben maradnál és eszedbe jutna Jézus példája, ahogyan azt Szent Pál apostol is megfogalmazta: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt” (Fil 2,5).

Jézusra nem az ítélkezés, hanem sokkal inkább az elfogadás, a szeretet lelkülete volt jellemző. Nem gondolod, hogy ha őt akarod követni, akkor téged is ez kellene mozgasson?

Próbálj meg ma eszerint élni. Próbáld meg ma szeretni a körülötted levőket: osztálytársaidat, tanáraidat, diákjaidat, kollégáidat, munkatársaidat, családod tagjait… Akkor is, ha nehéz. Csak tegyél egy próbát. Győzd le magad, viselkedj keresztény, azaz krisztuskövető ember módjára, és figyeld, hogyan változik körülötted a világ. Ne add fel akkor sem, ha nem tapasztalsz rögtön változást… Akkor imádkozhatsz, például így is:

Uram, Jézus, te példát adsz nekem és minden embernek, hogy minden rosszat, amit emberektől kapok, elfeledjek és szeretettel viszonozzak. Segíts nekem, hogy irgalmasságodból erőt merítsek a megbocsátáshoz! Hiszem, hogy érdemes elindulnom azon az úton, amely a szeretet új légkörét teremti meg a világban.

Urunk, add nekünk azt a szeretetet, amely mindent hisz, és mindent eltűr. Ez a szeretet kísérjen bennünket életünk útján, ragyogja át szívünket és értelmünket, ez sugározzon belőlünk otthonunkban és minden ember felé, akivel találkozunk. Ez a szeretet szentelje meg munkánkat, legyen vigasztalónk a világ ítélkezései során. Legyen mécses, ha sötétség vesz minket körül, és legyen a híd, amelyen át lelkünk hozzád ér. Amen.

Mindenkinek szeretetteljes, békés napokat kívánok!