Lelki Percek 2024. február 19-én Finta Judit tanárnővel
Kedves Gyerekek!
Belepillantottam a nagyböjti szere-tett kaland naptárba és a mai nap feladata, hogy lépjek át könnyedén egy sértésen. Bizony, én is azt mondom, hogy ez nem is olyan könnyű feladat, de talán a következő kis tanulságos történet segíthet!
Álom a megbocsátásról
A parton ültünk némán, néztük a folyót, ahogyan a sötétben úszó fényektől megcsillantak lágy hullámai….
Egyszer csak azt kérdezted:
– Mondd, te mindenkinek meg tudsz bocsátani?
Hirtelen ezernyi gondolat indult el bennem, mintha egy ajtót nyitottál volna ki ezzel a kérdéssel… Nem is szólaltam meg rögtön, annyira magával ragadt az egész…
– Elvileg igen. – mondtam később.
– És gyakorlatilag?
– Tudod, az ember érdekes teremtmény. Ragaszkodik még saját fájdalmához is. Görcsösen kapaszkodik belé…félti… mert mi lesz, ha elengedi…? Megszűnik valami… Azt már nem látja, hogy nemcsak önmagán segítene….
– De miért van így?
– Mert a fájdalom, a sértődöttség elhomályosítja a lényeget…
Egy léggömb volt a kezemben, fogtam, hogy el ne szálljon. Vigyáztam rá…. hisz tőled kaptam…
Néhány percnyi hallgatás után ismét megszólaltam:
– Figyelj csak ….. a fájdalom is pont ilyen…. – mutattam a léggömbre.
– Milyen? – néztél rám kérdőn.
– …mint ez a léggömb. Ha elengedem, messzire száll, majd eltűnik…. s csak az emléke marad… de nem lesz már a kezemben. A fájdalommal is így vagyunk: nincs többé, ha egyszer elengedtük.
– És ez ennyire egyszerű?
– Nem – mosolyodtam el -, mert ragaszkodom hozzá… Nem akarom elengedni. Hiszen tőled kaptam… De később rá fogok jönni, hogy amíg fogom a zsineget, addig meggátol mindenben, ami teljes embert igényel…
Addig csak az egyik kezemmel tudom megfogni a kezedet… megsimogatni az arcod … de ez csak fél … a féligdolgok életképtelenek… És közben mozdulna a másik kéz is, de a léggömb…
Ekkor jön el a pillanat, amikor eldöntjük, melyik a fontosabb; mert a kettő egyszerre nem tud működni. Ha két kézzel akarlak téged, a zsineget el kell engednem… Én pedig szeretlek, és nem érdekel tovább a léggömb…
De sokan gyűjtögetik a fájdalmat, és képesek szinte belefulladni, teljesen ellepi őket, ám elengedni nem akarnak egyet sem…
– Pedig minden könnyebb lenne… – mondtad, és szorosan hozzám bújtál, én két karommal átfontam a nyakad, s a léggömb elszállt….
Ez a kis történet is arra vezet minket, hogy ha lemondunk a haragról és beengedjük a szívünkbe a megbocsátás érzését, már nyertünk a böjti szere-tettel. Megszabadulunk a rossz gondolatok rabságától, a bánattól, dühtől, jelképesen újra kisüt a nap, a barátok, társak szeretete által nyerni fogsz! Gondolj arra, amikor túrázni indulsz és viszed a hátizsákot a hátadon, ha nagyon sok fölösleges, nehéz dolgot viszel, nehezebben éred el a célt, mert lassabban tudsz menetelni sőt, akár fel is adod a célt! Hát ne add fel, csak szabadulj meg a lelked terhétől, a haragtól.
Úr Jézus Krisztus Köszönjük, hogy pontosan ismered mindannyiunk sérelmeit. Azokat is, amiket régóta hurcolunk magunkban. Köszönjük, hogy neked fájnak a mi sebeink, de köszönjük, hogy a te sebeiddel meggyógyulhat a mi beteg életünk.
Kérünk, ajándékozz meg minket ilyen irgalmas szívvel. Azzal az indulattal, ami tebenned van. Olyan sok keserűség, bántás, sérelem, kár ért minket az idén is, és olyan sok mindenre szívesen emlékezünk. Segíts megbocsátani és felejteni. És amit nem tudunk elfelejteni, add, hogy az se mérgezze az életünket, és ne mérgezze meg másokkal való kapcsolatunkat. Amen
Ezekkel a gondolatokkal kívánok haragmentes, szeretetteljes húsvéti készületet!
