Lelki Percek 2024. február 5–én Muhariné Mészáros Katalin igazgatóhelyettessel
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves Kollégák, kedves Gyerekek!
A mai reggelen több dologra is szeretném ráirányítani a figyelmeteket.
- Az elmúlt hét végén volt Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, amikor arra emlékeztünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Találkoztak ott Simeonnal, aki már régóta várt az Üdvözítővel való találkozásra. Így imádkozott az agg Simeon:
„Bocsásd el most, Uram, szolgádat,
szavaid szerint békességben,
hiszen már meglátták szemeim,
akit küldtél, az Üdvözítőt.
Őt adtad számunkra
csodájára minden népnek,
hogy fényeskedjék az egész világnak,
mint választott néped dicsősége.”
A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya már az ókeresztény korban Krisztusnak – aki a világ világossága – jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. A magyar népi hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; valamint gyertyát égettek a súlyos beteg és a haldokló mellett is.
Ezen a napon emlékezik meg az Egyház a megszentelt életről, vagyis imádkozunk a szerzetesekért is.
Azt is ki kell emelnünk az ünnep kapcsán, hogy Mária a legfőbb közbenjárónk Istennél. Minket is Édesanyaként mutat be Istennek, az ő figyelmébe, kezébe, irgalmába ajánl minket is. A Szűzanya óvó tekintete kísér minket életünk során, mint ahogyan Jézust is végig kísérte anyai szeretetével. Ne feledjünk, Mária szüntelenül kísér minket, közbenjár mindannyiunkért.
- A szentek sokasága is közbenjárónk Istennél. Február 3-án kértük Szent Balázs püspök és vértanú segítségét, akit a gége- és torokbetegségek védőszentjeként tisztelünk. Akik szombaton vagy vasárnap szentmisén vettünk részt, részesülhettünk az ún. Balázs-áldásban: a pap vagy a diakónus egy keresztbe tett égő gyertyát helyezett elénk, és így imádkozott: Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
A gégerákkal küzdő Babits Mihály is visszaemlékezik gyermekkori emlékeire, a Balázs-áldásra Balázsolás című versében:
„Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák
lobjaitól,….”
- A vasárnapi evangéliumban pedig egyenesen Jézus siet a segítségünkre, hiszen gyógyítóként mutatja be nekünk Márk evangélista: „Jézus sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek.”
Láthatjuk, hogy sokféleképpen gondoskodik rólunk az Isten: küld mellénk segítőket, jószándékú embereket, barátokat, társakat, és vannak közbenjáróink: a szentek, a Szűzanya, valamint maga Jézus is velünk van nap mint nap. Sok-sok lehetőségünk van a gyógyulásra – legyen az testi vagy lelki probléma.
Ne féljünk kérni – akár gyógyulást, akár közbenjárást –, hiszen Jézus mondta: Kérjetek és kaptok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!
Végezetül egy ismeretlen szerző rövid történetét osztom meg veletek. A tanulságot a végén szűrjétek le:
„Korán reggel felébredtem és rögtön magával ragadott a napi teendők tömkelege. Olyan sok dolgom volt, hogy nem jutott időm imádkozni. A problémák maguk alá temettek és minden egyes feladat egyre nehezebb volt.
„Miért nem segít Isten?” – kérdeztem magamban. Ő pedig válaszolt: „Nem kérted.”
Örömöt és szépséget akartam látni, de csak szürkeség és sivárság vett körül. Azt akartam tudni, Isten miért nem mutatja meg az élet örömteli oldalát. Erre ezt válaszolta: „Mert nem keresed.”
Ezután Isten jelenlétébe próbáltam kerülni, ekkor Isten gyengéden és szeretetteljes szavakkal így figyelmeztetett: „Nem kopogtál.”
Aztán megértettem: Korán reggel felébredtem és rögtön szünetet tartottam a napi teendők előtt. Olyan sok dolgom volt, hogy előtte Istentől kértem segítséget.” (Ismeretlen szerző)
Örömteli, áldott hetet kívánok mindenkinek!
