Lelki Percek 2024. január 22–én Erős Erzsébet tanárnővel
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Szeretettel köszöntök mindenkit, a tanév második félévének első napján.
Egy történetet hoztam nektek, amely így szól.
Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában. Egy napon odament hozzá egy fiatalember, és megkérdezte tőle: – Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói? – Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki: – Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan jössz? – Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan. – Pontosan ilyenek e városnak a lakói is. – válaszolt az öreg.
Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki: – Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói? Emberünk ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki. – Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz? – Jók voltak és együttérzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket. – Ilyenek ennek a városnak is a lakói, – válaszolt az öreg.
Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá: – Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésedre? – Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni. Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni. Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni.
A szeretetnek, az imának, a megbocsátásnak, a másokkal törődésnek ára van. Olyannak tűnik, mint egy keresztút. Ám a szolgálat útja a győztes út, ami megváltott minket és életünket. A legnagyobb öröm az, hogy igent mondunk a szeretetre, feltétel nélkül, ahogy azt Jézus tette értünk!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Áldott hetet kívánok mindenkinek.
