Uzsalyné Dr. Pécsi Rita Phd, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docensének előadását hallhatta a szép számmal megjelent közönség 2022. december 7-én, szerdán, iskolánk sportcsarnokában.

A főként pedagógusokból és szülőkből álló publikum – Demeter Sándor igazgató úr meghatóan személyes felvezetőjét követően – egy nagyon tartalmas, információkban és humorban bővelkedő, közel kétórás előadást hallhatott „A sikeres nevelés kulcsa: az érzelmi intelligencia fejlesztése” alcímmel. A neveléskutató asszony személyisége, lendületes, humoros stílusa, konkrét példákkal, anekdotákkal és szemléltetéssel is tarkított előadása nagy tetszést aratott a jelenlévők körében.

Dr. Pécsi Rita előadásában azt próbálta átadni a közönségnek, hogy az IQ mellett az embereknek van más intelligenciatípusa is, amely sokkal nagyobb mértékben befolyásolja a boldogulásunkat, a sikerességünket, a tanulásunkat, a kapcsolatainkat, a személyiségünk fejlődését. Ez az érzelmi intelligencia.

A neveléskutató szerint az érzelmi intelligencia nagyon is nevelhető, fejleszthető terület, és ehhez az érzelmi hálóhoz olyan egyszerű, hétköznapi eszközökkel lehet hozzáférni, mint a beszélgetés, játék, szituációs játékok, a művészet, az éneklés, az együttlétnek a legkülönbözőbb formái. Ez minden emberben ott van, mint lehetőség, azonban rendkívül időigényes folyamat, amely sajnos kimarad az iskolarendszerből is. Elhangzott, hogy ha nem vagyunk érzékenyek arra, hogy ezt az érzelmi intelligenciát megkapják a gyermekek, családtagok, akkor ez nem fejlődik ki.  Pedig a fontosabb érzelmi intelligenciakészségek, mint az empátia, együttműködés, kapcsolódó képesség, tűrőképesség, alkalmazkodóképesség, rugalmas problémamegoldás, kreativitás az életünk minden területén nagyon fontosak lennének.

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita felhívta a figyelmet arra is, hogy a hosszútávú memóriába is csak az az információ jut be, amihez élmény is kötődik. A készségfejlesztés nevelési módszereire ezért több időt kellene szánni: kevesebb ismeretanyaggal, mélyebben, több élménnyel kell átadni a tudást, mert az érzelmi kötődés képességének a hiányában nem fog működni a „Százszor  megmondtam…”

Kelemen Csilla

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Tegnap, advent 3. vasárnapján meggyújtottuk az adventi koszorún a rózsaszín gyertyát, az öröm gyertyáját. Advent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja, más szóval Gaudete vasárnap, ami annyit jelent, Örvendjetek. A Gaudete szó Pál apostol filippiekhez írt leveléből származik, mely így szól: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van! Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé!”

Gaudete vasárnappal kezdetét veszi az advent második fele, a közeledő karácsony miatt a hátralévő napok alaphangja az öröm. Felhívás tehát számunkra Örüljetek!

De lehet-e vajon örülni, amikor annyi baj van a világban? Lehet-e parancsra örülni, amikor olyan sok nehézséggel és kihívással küzdünk minden nap?

Képzeld el most Máriát, aki Józseffel együtt, várandósságának utolsó napjaiban, szamárháton döcögött Betlehem felé. Biztos vagyok abban, hogy a szíve tele volt kérdéssel, aggódással, de ugyanakkor örömmel és bizalommal is.

Lehet, hogy Mária nem erre vágyott, nem erre számított. De egy biztos: tudott örülni annak, ami éppen volt, és nem amiatt elégedetlenkedett, ami hiányzott.

Mivel az öröm csöndes, nem kirívó, könnyebben megbújik a háttérben, nekünk kell tudatosan észrevennünk. Ez a keresés létszükséglet, mert csak az örömteli lelkület képes befogadni, elengedni, szabaddá válni. A kesernyés, borúlátó gondolkodás túlságosan eltelít, bezár, önmagunkba fordít. Az adventi csönd épp ezért tud még inkább örömre hangolni, és növelni bennünk a hálás lelkületet.

Elhoztam nektek az öröm tízparancsolatát. Hallgassátok és fogadjátok meg az elhangzottakat.

1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.
2. Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.
3. Szívből ismételgesd: “Isten, aki szeret engem, mindig jelen van.”
4. Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd.
5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.
6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb.
7. Munkádat örömmel és vidáman végezd.
8. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.
9. A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezzél el.
10. Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magad is rátalálsz.

Uram, Jézus! A karácsonyhoz közeledve adj nekem igazi örömöt, a Te születésed ünnepét váró örömöt! Jóságodra és szeretetedre vágyom, amelyek messiási ajándékaid számomra és minden ember számára. Gyógyítsd meg lelki vakságom, hogy lássak és felismerjelek téged, mint Megváltót. Ámen

??

Egyháztörténeti verseny a jászberényi Szent József Katolikus Technikumban

A verseny témája a Barátok temploma alapításának 550. évfordulója. A megmérettetésben ezúttal a jászberényi és jászapáti katolikus középiskolák tanulói vettek részt 3-3 fővel. Az öt intézményből kilenc csapat képviseltette magát.

A feladatokat Nagy Zoltán, a versenynek helyet adó középiskola tanára állította össze, míg a zsűrizést Taczman András diakónus, Szabó Jánosné nyugalmazott könyvtárigazgató és Szabó László, a korábban Liska József Katolikus Középiskola néven működő rendező intézmény egykori igazgatója vállalta. 

A feladatok a templom múltja és jelene mellett a ferences szerzetesrend történetéhez kapcsolódtak. A csapatoknak többek között képeket és szövegeket kellett összepárosítani, a templomhoz kapcsolódó állításokról kellett megmondani, hogy igazak vagy hamisak, illetve egy keresztrejtvény megfejtésére is sor került. A negyedik feladatban két filmrészlet utólagos felidézésére volt szükség. Az ötödik körben a kommunikációs készségek kerültek a középpontba, ahol a csapatok egy-egy tagjának szónoki beszédet kellett rögtönöznie a Barátok templomának történő adomány megköszönése alkalmából. A hatodik és a hetedik feladat már a televíziós műveltségi vetélkedők világát idézte, amelyekben fontos szerepe volt a kockázatvállalásnak. Előbb előre megadott témakörökben kellett bizonyítani mindenkinek a felkészültségét, majd a végső játékban a három legjobb csapat tagjai mérték össze az erejüket egy általános műveltséget igénylő kérdéssorban.

Iskolánkat a 10.A és a 11.A osztály csapata képviselte. Izgalmas versenyzést tanúsítva a 10.-esek (Kocsi Ágnes Adél, Táboros Laura Gerda, Váradi Benedek) második, míg a 11.-esek  (Németh Teodóra, Sárközi Gergő, Tölgyesi Tamara Evelin) ötödik helyen végeztek. A győzelmet és a harmadik helyet a jászapáti Gróf Széchenyi István Katolikus Gimnázium diákjaiból álló csapatok szerezték meg. A legjobb eredményt elérő versenyzők értékes könyvjutalomban részesültek.

Ebben az évben is jó hangulatú, színvonalas, érdekes feladatokat tartalmazó verseny részesei lehettek diákjaink, ahol méltó módon emlékeztek meg városunk nagyhírű templomának évfordulójáról.

Szabó Jánosné könyvtáros

December nyolcadika, a Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának az ünnepe. Ebből az alkalomból a jászberényi Római Katolikus Főtemplomban az iskola nagy létszáma miatt két szentmisén adtunk hálát névadónkért a boldogságos Szűz Máriáért a Menyei Atyának. A szentmiséket Soltész Ádám és Kerekes Gábor káplán atyák celebrálták. A kántori szolgálatot Jámbor Imre tanár úr látta el.

Muhari Ferenc tanár úr, állandó diakónus, iskolánk hittanára felszentelésének ötödik évfordulóját ünnepelte a mai napon.

A szentmisét követően a gimnazisták a nyolcadik évfolyammal kiegészítve sportcsarnokunkban lelkinap keretében Csiszér László és zenekara által tartott tanúságtételen és zenés áhítaton készültek Jézus születésének közelgő ünnepére.

„A szeretet nem fogy el sosem, a szeretet átvisz az életen. Mindent elhisz és remél, a szeretet mindennél többet ér”… énekelte a zenekarral együtt hálatelt szível majd kétszáz serdülő.

Kelemen Csilla

Ugyan a hó még nem érkezett meg hozzánk, de Szent Miklós püspök kései utódja december 6- án a kora reggeli órákban már ellátogatott iskolánkba. A nyolc órai becsöngetés után alsó tagozatos tanítványaink a tornateremben gyülekezve várták őt. A harmadik évfolyamosok külön műsorral is készültek a tiszteletére. Nagy volt az izgalom, hiszen nem lehetett tudni, hogy pontosan hány óra felé várható az érkezése. Tóthné Bagó Zsuzsanna tanárnő vezetésével a gyerekek énekeltek, verseltek, amikor hangos kopogással bezörgetett valaki a tornaterem ajtaján. Megérkezett hozzánk a Mikulás. A gyerekek innentől kezdve már neki énekeltek. Örömmel hallgatta őket, s a végén mindenki ajándékot is kapott. A szünetekben nézegették, kóstolgatták a finom csemegéket és kedves emlékként gondoltak vissza a Mikulás látogatására.

Külön meglepetés volt még a gyerekeknek, hogy a délelőtt folyamán a moziban egy kedves kis mesefilmet is megnézhettek az ünneppel kapcsolatban.

Kelemen Csilla

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Holnap, azaz december 6-án Szent Miklóst ünnepeljük. Valószínűleg Kr. u 245-ben született a kis-ázsiai Patara városában, gazdag szülők gyermekeként. Korán árvaságra jutott. Kolostorba költözött, ahol nagybátyjának , Patara érsekének felügyelete alatt nevelkedett. Megszeretve a kolostori életet, a papi hivatást választotta. Anatólia fővárosában, Myrában telepedett le. Nem volt még harmincéves, amikor a város püspökévé választották. A legenda szerint: amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott. : „Holnap délben állj a templom kapujába.! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” És valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi szózat szerint – ámbár eleinte tiltakozott – megválasztották, és fölszentelték püspökké.

Több mint ötven évig töltötte be a főpásztori tisztséget. 325 – ben részt vett az I. niceai zsinaton.

Minden vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. A betegeknek orvos volt, a szenvedőknek vigasz, az árváknak atya, a veszélyben lévőknek védelmező – mindenkinek minden szükségben gyors menedék. Életéről számos legenda ismert, ezek alapján formálódott az évszázadok során Mikulás alakja. A hagyomány szerint a Krisztus utáni 342 – ben december 6 –án halt meg Myrában.

Szent Miklós nevéhez fűződik a következő legenda.

Élt szülővárosában egy nemes ember. Három szép leánya volt és nagy szegénysége. Hozomány nélkül nem tudta őket férjhez adni. Szegény lányok, már majdnem rossz útra tértek, amikor Miklós tudomást szerzett sorsukról. Éjszakának idején, titokban bedobott hozzájuk egy zacskó aranyat. Az ember örült a kincsnek, megvolt első lánya hozománya. A következő reggel újabb aranyakat talált a szobába dobva. A harmadik éjszaka már lesben állt, mert szerette volna tudni, ki ez a nagylelkű adakozó. Észrevette, utána sietett és hálásan megköszönte jóságát.

Ma is emlegetjük, mint a segítő szeretet példaképét.

Irgalmas Istenünk, Szent Miklós püspök közbenjárására őrizz meg minket minden veszélyben, hogy biztonsággal járjuk az üdvösség útját! A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön – örökké. Ámen.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Alsó tagozatos osztályaink már- már visszatérő vendégekként, tagokként látogatnak el időnként a Városi Könyvtár gyermek részlegébe. Tette ezt most a 2.b osztály is osztályfőnökükkel Illés Tímea tanárnővel. A gyermek könyvtárosak már várták őket, hogy ismét bevezessék őket a mesék birodalmába.

A délelőtt folyamán megnéztek egy kiállítást a felső aulában, bekukkanthattak a távcsöves, kupolás terembe, a meseszobában egy kedves mesét hallgathattak meg élőszóban, ezt illusztrálhatták, olvasgathattak, és persze a végén a nekik tetszetős könyvet kikölcsönözhették.

Az alábbi fotók is tanúskodnak róla, hogy milyen vidám, és tanulságos délelőtt zajlott a könyvtárban.

Kelemen Csilla

Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye.

Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye.

Kezdődik a csodavárás, ahogy egykor Jézust várták:

szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körül állták.

A Megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet.

Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged.

Szeretettel tárd ki lelked, öleld át a nagyvilágot,

kívánd azt, hogy minden ember itt a földön legyen áldott.

                                                                               (Aranyosi Ervin: Advent)

Adventet ünneplünk és valakit várunk…

Új egyházi évet kezdtünk tegnap, advent 1. vasárnapján. Az advent – Pilinszky János szerint – a várakozás megszentelése.

Az advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésre utal, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Szent várakozás ez, amely megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését. Várakozunk négy héten át azért, hogy karácsony titka megérlelődjön bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent, az Élet Urát.

A keresztény és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat.

Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezését várjuk, akkor nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.

Az újkor adventi szimbólumának számít az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorún elhelyezett négy gyertya az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A gyertyák színe lila (a bűnbánat színe) egyet kivéve (amely rózsaszín): ezek együttesen szimbolikusan azt jelzik, hogy a bűnbánati időszak harmadik vasárnapján van okunk az örvendezésre is, mert az úrjövet már közel van.

A pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor bemutatott szentmisék, az úgynevezett rorate misék, az adventi időszak liturgikus sajátosságának számítanak, elnevezésük pedig a latin miseének kezdő sorának, a „Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!” mondatnak a rövidítése. Mivel bűnbánati időszakról van szó, ilyenkor a templomokban az oltárokat nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila színű miseruhát ölt.

A keresztény ember számára az adventi időszak, amely egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. A keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani. Különösen is nagy hangsúlyt kap az otthon, illetve családi körben az adventi koszorú gyertyáinak fényében végzett imádság.

Advent, ahogy a neve is mutatja, a felkészülés időszaka: nap mint nap fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk. Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket?

„Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten dicsőségét” (Lk, 3,4–6)

Várjuk Jézust az idei adventi időszakban is felkészült lélekkel, mert a lelkünk tesz minket emberré. Várakozásunkban imádkozzunk teljes reménységgel és bizonyossággal az ő szeretetében, és higgyünk eljövetelében.

Kívánjuk, hogy az adventi időszak végén megtisztulva, gyermeki hittel tudjuk hirdetni szent karácsony éjszakáján: Emmánuel, Velünk az Isten!

Legyen megszentelt a várakozásunk!

(forrás: www.magyarkurir.hu)