Ballagás

További képek itt!

Eltelt 4 év. Gyorsan, tartalmasan, élményekben, utazásokban és fordulatokban gazdagon. A maroknyi, 12 fős osztály pénteken, a ballagás napján nehezen hitte el, hogy itt a „vége”. Hétfőn már nem a témazáró dolgozatokkal, hanem az érettségi feladatokkal kell megküzdeni. Köszönjük a gimnázium minden tanárának és diákjának, hogy a ballagás során egy utolsó szép emléket írhattunk be diákéveink nagykönyvébe. 

Szalainé Tóth Erzsébet osztályfőnök

„Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”

Márai Sándor soraival búcsúztatta Muhari Fruzsina, 11.a osztályos tanuló az iskola ballagó diákjait, majd néhány útnak indító gondolatot „helyezett el tarisznyájukba”.

„Évek múlva, higgyétek el, ezek a napok eltörpülnek majd életetek legjelentősebb napjai mellett. A legkedvesebb gimnáziumi történeteiteket akkor is megőrzi az emlékezetetek, amikor már szemetek sarkában ránc húzódik, s az ifjú generáció sarjainak regéltek a régmúlt diákévekről. S végül ne felejtkezzetek el Róla, mert az élet, amit Istentől kapunk, csak Vele válhat teljessé. Ha Jézus nyomába lépünk az úton, biztosan a célunkhoz érünk.”

Muhari Fruzsina – 11.a